Hajtman Kornél: rituálé

 

 

köldökzsinórra akasztott csecsemők

látványában gyönyörködöm

amikor a csendet egy koporsóban elfolyt

magzatvíz csepegése töri meg

a monoton hangok felfújódva terülnek el

a terembe

abortuszparádé?

zigótatemetés?

nem tudom

és egy kurva

anyatejjel adja fel

az utolsó kenetet

Hajtman Kornél: útravaló

 útravaló

 

süss nekem rózsát

édeset, keserűt, vöröset, fehéret

nem látom többet álomtól horpadt homlokod

és szelíden zsibbadt tested az éjjeli zsolozsma után

 

süss nekem rózsát

elmegyek de árnyékom itt marad

nézheted üres sziluettem

a lépcsőkön nyugodva

 

süss nekem rózsát

többet nem verlek meg

testedre nem írok

örömtől megromlott szavakat

 

süss nekem rózsát

ajtóban még megfordulok

hallom az örömtől repedni koponyád

még egyszer, talán utoljára

őrületbe öltözök

és otthagyom melleidtől délre

csókom fekete tükörképét