Mucha Attila: Lájkolom a csipázóidat

Egy hete annak mióta bejelöltelek,

s azóta még nem jelöltél vissza.

Könnyem az úgy folyik,

szívem is meghasad,

ha mást szeretsz.

 

Szerencse, hogy hírfalad nyilvános,

látom a fotóid, mindent, mit írkálsz.

Szívem az meghasad,

könnyem is úgy folyik,

ha vissza nem jelölsz.

 

Kiteszed a csöcsöd, pedig ronda vagy,

de amin meztelen vagy, azt nem látom.

Ezért én egyre csak,

azt várom legyen már

jogosultságom.

 

Egy nap majd megteszed, ebben őszintén bízom.

Többé már nem hagysz el, barátom leszel.

Szemem az felfénylik,

szívemmel takarlak,

mindened lájkolom.

Mucha Attila: Szép a motrom?

Adásszünetkor útnak lökdös az unalom.

Kétkerekűm tankját útközben töltöm csurig,

nem alszunk, amíg van, mi hajt.

Fájni fog, ám nem bánom.

Benzintyúkomat magam mögé lököm,

Porcelánnadrágomból kacsintós tárca figyel,

suhanunk.

El. Fák mellett.

Zsigulik félig elégett benzinfüstjét szívva,

út mentén modern lányok,

kezükben frissen szerzett bárca.

Szolgláltatásuk tárgyát

tegnap még kismamacipős barisnyák vizsgálták,

ma már szimatszatyros csövesek füttyentgetnek nekik,

s kártyanaptárjukban gondosan

bejelölték a következő alvázvizsgálat

időpontját.

Robogunk.

Kislurkók glottgatyára vedlettek,

erdőszélen tábortűz gitároz,

motrom kapar, libabőröz.

Pergetjük a naplementét,

lehagyjuk az egészet.

Megyünk, kis dombon megállunk.

Lecsücsülünk.

Kérded: „Milyen hely ez?”

Kérdem: „Naív vagy-e?”

Senkit sem viszek hiába-körre.

Mucha Attila: Gyíkpárnácska

Én vagyok a női mell.

A lökhárító mirigy.

Anyu tejdús csarnoka.

A mellehús bajnoka.

Bimbócskák tartója.

Kosárkák elfekvő vendége.

Érzékeny szeizmográf.

Ha megnövök, felkiáltsz.

Ha ennél is nagyobbra,

elájulsz.

Vizespólók gyönyöre,

ha fogdosol nyögöl-e?

Trónolok egy felsőtesten.

Mily’ szép, kinek van melle!

Csak egy az én búbánatom,

hogy nem puncim van,

hanem faszom.

ATee: Halál-lé

Ínyenc receptjeid közül ma

(talán a legfinomabb)

halál-lé készül.

mesterszakács keze kavar

pontossága Svájccal felér

gyorsan írok, közben hadar

a hozzávalókról beszél:

Fiam!

Úgy tégy, amint tollba mondom!

Itt a jegyzet, felolvasom:

- némi ízekké változott pillanat

- csipetnyi kiázott bőrzamat

- kéjjel gyilkolt természet

- zacskónyi kihűlt lehellet

- vértől romlott húscafat

- atomfelhőnyi szösszenet

Egytálétel, összeöntjük.

Rakjad, bátran, nyugodtan!

Azt is, ami mosatlan.

Héjastul vagy nyúzottan.

Üresen a RÉV

A sarokból ahol ülök átlátom a termet,

pólóban is túl nagy a június eleji fulladt hőség.

Hiába múlt kettővel tíz,

söröm még nem hűsít egészen,

Te sem fújod homlokom.

Bár fújahtnád is. Mit nékem?

Az éterben Stones pezsdít.

 

Széksorok még alakzatban, kémlelőn.

Asztalok tisztára törölve.

Felkészül a pincér,

végül a cigizést is megengedte.

Óó-o-ó-óó! Honky Tonk Woman!

Lökjed a Jókai színésznapok-bluest.

Játszanak kik itt vannak,

egészen új környezet.

Van itt mi bendít.

Taps talán építő tanács,

ilyet még úgy sem éreztem.

Beengednek, ha jó leszek.

Minden magom szeretem.

Mucha Attila: Papírra érzett emlék

Leginkább írva tudlak

közelebb érezni magamhoz.
Alakítom ezen betűket,
hiányod rajz-szövegeit.
Így jelensz meg előttem,
tollammal papírt kaparva.

S bár érinteni nem tudlak
helyette szememmel követem

miként gondolataimból alakulsz.
Látom. Nem vagyok egyedül,
s Te sem tűnsz oly
végtelenül távolinak.

Mucha Attila: Sárkány és Madár

Május éjszaka volt.

Az éjj álmokat ontott magából,

nekünk egyik sem kellett.

Varázsoltunk magunknak eleget.

 

Sárkány és Madár - repülünk.

Holdvilág áztatta láthatár,

csillagok bölcsője

fényünkben ring.

 

Semmire sem figyelve,

pedig egy Harmadik alszik, vagy hallgat.

Neszekben örömmámor kajtat,
érkezünk egymás ölébe.