2011. február 28., hétfő

Mucha Attila: Idő

...és egy kicsit még félek.
Reggel az álmos,
este az igaz könnyek ringatnak.
Napokban,
üresedő szívben,
kristály látomás.

Kipróbáltam milyen ez így,
s a valós vágy,
amennyire valós lehet a szív,
helyemen a hideg párna,
új erőre várva,
dobban egyre erősebben.
Hazug férgek egy gyógyuló sebben,
s elhitetik az idegen ajkak,
hogy más lett az ugyanaz,
ha egy órát csendben szenvedek,
akkor a remény újabb nappal jutalmaz.

Együtt alszom veled.
Küzdök hajnalokkal,
aki okkal felelőtlen lelkemtől menekül,
és itt hagytad helyedül,
a reményt,
mivel majd kiderül,
hogy hamis volt-e a régi csók,
vagy édesebb a szerelemnél.

Mucha Attila: Meg fogsz a szavaktól...

Teljesen sima a helyzet.
Vigyázva sasként repülni alá,
keresni mezőket vaddal.
Jöjj, és lakottan, távozz!

Ugye, hogy jó ez? Kérdem.
Talpon állva látni, búsan,
hogyan válnak évek emlékké,
mindennapi verssé.

Enyhén elcsavart fejjel,
nagyvárosban falon ülni.
Kommogni bele a világba, *
kicsit peremmé változni.
Gyorsan fel,
aztán nem tudja senki.

Pedig folyhatna lassan, tovább is.
Kiélni zombie élet minden perce
Ha így lesz, el leszel kötelezve,
s meg fogsz a szavaktól,
a szavaktól fogsz hallgatni.

(* világbo-jë! )

Mucha Attila: Prüttyögők

Kismocskos, elölkalandos
prüttyögők micsodáztak.
Mormotálva sunnyogtak.
Szinte elseji pintyvirág,
mikor egymás közt tumtyiznak.
Vannak itt lókötők, marhákat fésülők,
erdőlaji müanyagszedők,
és akik a tévében vannak.

A prüttyögők sunnyognak.
Kicsiny szemgolyó
kifelé pottyanna,
szívecske szöget lapítana.
Kedvenc történetét tumtyizná,
ha az utcavégen lennének tumtyizdák.
Olyan mindenféle megálló,
nézés nélkül látható
végső megoldások.

S lett így, hogy a prüttyögők
cicák ölében pihengélnek,
s meghívják a napot,
tartsa meg az utolsó fellángolást.

2011. február 25., péntek

Mucha Attila: A Folt

Az úgy volt egyszer,
hogy mióta vártalak.
Megrengett alattam,
éppen újságot olvasva,
megállt előttem a fegyver.
 
És most merre tovább?
Elemi hangok járnak,
susmus szellő szisszen,
megtorpan minden,
felráz téged a vegyszer.
 
Köszönöm szépen. -fogadtam.
Micsoda Gyümölcs-Látnok.
S éppúgy mint a születés,
akár a kezedben konyhakés,
megfoltoz, ha azt kell.

Mucha Attila: Ti szabad Emberek

Gratulálok! Győztél, Te nagy hatalom!
Az ész és a szem
felülmúlta a lelket.
És ez a kudarc bosszút kíván,
vagy egy kis kísértő átkot.
Nekem nem fontos most senki,
mert nem tudok fontos lenni.
Ne kérjen tőlem senki semmit,
úgysem adok semmit,
és nem is lehet elvenni.
 
Átkom szálljon rátok
Ti szabad Emberek!
Hagyjon el minden erő,
testetek halottként omoljon össze.
Vakítson el vakságotok,
s az utolsó kép amit láttatok,
a tényleges pillanat
a vétketek legyen majd.
Erre emlékezzetek életetekben,
ez maradjon emlékül.
 
S, ha ezek után,
Ti, szabad Emberek,
ha még mindig csak nevettek, akkor:
Hagyjon el benneteket az Isten!
Kísértsen benneteket a Sátán!

2011. február 24., csütörtök

Mucha Attila: Bohemia

Átlépve városod határát,
majd az illatokat követed
mely't a szellő fújt utadba,
indulsz az ismeretlen irányba.

Gyantás erdők mélyén,
magasodó dombok csúcsán
lépve hetedik tengeren keresztül,
erőt kapsz szabadságot jeléül.

Az édeskés aromák szava
kampóként feszül az orrodba.
Szemeid csukottan alszanak
mikorra megzörgeted a kapukat.

"Tessék, fáradj be idegen!"
Az izzadtság csorog ingeden.
Szívedben a szorítás elmúlik,
a természet könnyedén vezet.
Itt egyeseknek az Isten elég,
különben másoknak az Élet is kevés.