Mucha Attila: Meglazult önviselés

Folytonos önmegtartóztatás ez a rongy élet.
Mindenek ha így zajlanának, akkor ugyan
mit tennének a tűzhányók, ha visszafolytanák őket?
A felrobbanó bombák, ha összesűrítenék dühüket?

 

Az egyik azt mondja, tán szakadnának és ölnének,

mire én, de ezerszeresével a rendes erejének!

Hiszen miképp öntsed ki a lángoló szíved,

ha mások tűzálló ruhában rohannak elébed?

 

Pedig kőzuhatagok mennek feleségül a gátnak,

orkánszélben reptetem a legselymesebb sárkányt.

Engem ettől csakis úgy szabadítana meg a Világ,

mikor elárulhatnám mennyire szeretem én a Halált.