Ő mindig ilyen hetrefüles. Már megszoktam.
Neki az a dolga, de sohase félj!
Az udvaribolond is sír néhanapján.
Hallgatóm válaszolt: "Tudom ám!"
Holott a verset eléd azért tettem,
hogy a nevetéstől folyjanak ki könnyeid.
Ne pedig a mindennapok méreg-folyója,
mert ember nincs, kinek rajta ring hajója.
Emlékszel ugye, ahogy az éjjel múlattunk?
Dübörögtünk, mint az esztelen sarkantyúslovak.
És ajh! Minek adnád mindened egy vigadalomért,
ha a többi napokon úgy meghalsz a borért?
Keserű mulatozásunknak zenélt a hegedű húrja,
egyre sikított, vinnyogott legvékonyabb monoton.
Minek bálozik az, kinek csak egy van, a búja?
Dünnyög, mint a csupasz hangszer zajtalan hangja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése