Átlépve városod határát,
majd az illatokat követed
mely't a szellő fújt utadba,
indulsz az ismeretlen irányba.
Gyantás erdők mélyén,
magasodó dombok csúcsán
lépve hetedik tengeren keresztül,
erőt kapsz szabadságot jeléül.
Az édeskés aromák szava
kampóként feszül az orrodba.
Szemeid csukottan alszanak
mikorra megzörgeted a kapukat.
"Tessék, fáradj be idegen!"
Az izzadtság csorog ingeden.
Szívedben a szorítás elmúlik,
a természet könnyedén vezet.
Itt egyeseknek az Isten elég,
különben másoknak az Élet is kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése