Mucha Attila: Meg fogsz a szavaktól...

Teljesen sima a helyzet.
Vigyázva sasként repülni alá,
keresni mezőket vaddal.
Jöjj, és lakottan, távozz!

Ugye, hogy jó ez? Kérdem.
Talpon állva látni, búsan,
hogyan válnak évek emlékké,
mindennapi verssé.

Enyhén elcsavart fejjel,
nagyvárosban falon ülni.
Kommogni bele a világba, *
kicsit peremmé változni.
Gyorsan fel,
aztán nem tudja senki.

Pedig folyhatna lassan, tovább is.
Kiélni zombie élet minden perce
Ha így lesz, el leszel kötelezve,
s meg fogsz a szavaktól,
a szavaktól fogsz hallgatni.

(* világbo-jë! )