2011. március 18., péntek

Mucha Attila: Díszes időtlenek

Valaki jön majd, aki biztosan tudja
merre vezet az idegbetegek útja.
Azoké, kik soh'sem értik meg,
az időtlenek miért oly' gyeremetegek.
 
Ugyanis mire használjuk az időt?
(ezzel frázisként emlegetve valami Teremtőt)
Rohadjon le mindenkinek a szája,
ki karján az órát csak dísznek használja!
 
Én ám megértem, az idő végtelen.
A birkák tátott szájjal állnak a réten,
vagy legelnek. Semmire sem figyelnek,
csak maguknak a mindennapi legyen meg.
 
És, bár ez az egész baj nélkül telhetne.
Ha nem lenne a díszített karúak serege.
sosem lennénk efféle futásszerű iramban,
csak elmerülnénk az idő felemelő hatalmában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése