Titkos receptemet mutatom ma nektek,
Megtöltöm vele aszodt beleteket
Kik, ti sóvárogva éheztek,
Mások boldogát irigységbe lökitek.
Történt már nemegyszer, csak érthetetlen álltatok,
Olyan dolgok folyamatossága felett,
Melyet bezárkózott Szent-lelketek
Tudatlanság végett elszigeteltetett.
Az úgy van, hogy amit nem látsz
Az attól még ugyanis ott van.
Megbújva kis utacskák mentén
A világ részleteinek nyomdokán.
Az öröm, mely bőrötöket nem libabőrzi.
A mosoly, mely szemetek nem éri el.
Ablakotokon a nap soha nem fog besütni,
Mert hadilábon vagytok a véletlennel.
A változás, akár a megújítás,
Egy ismeretlenszerű felfedezés.
Hiányzik a táltott szájú gyerekes csodálkozás
És a játszótérnek pajkos örülés.
Alapanyagoktól mentes életetekben
Vihartól fútt hajszálatok sem rebben.
Azé az íz, aki éhesen lett élelmes,
Desszertként pedig tejszínhabos eperleves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése