Így zajlik ez rendről rendre.
Az alkalmak V.I.P. sorrendje
szemfényvesztés,
sötétláng találás.
Törékeny életed nektárízét kóstolgatom.
Arcod a régi kép úja, befogadom.
Kedvünk mégis vakot játszik,
felírva mi még hiányzik:
lőttvadhús melege,
holt fakérgek átka.
Elfeledt' nevednek óregéjét rikoltozom.
Ki meghallgat, azzal megosztom.
Sarkantyúm csilláma
fodrot visz a szoknyádba.
Jobb belsőcombod bőre
nyitja az utat előre.
Nem kell szállni, sem repülni,
csak nyitott szemmel indulni.
Nem változik, ez megtörtént.
Megbotlottunk esetenként,
ám sebünk begyógyul,
csak a helye csúful.
Egymástól változó hatások indítéka
lesz minden tervünk hagyatéka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése