Egy lánykoli szobáján, eleve két lánnyal, miközben jöttek a népek. Megfogadta a lány, akivel együttest csináltunk, ha helyezés lesz, akkor a fülét átszúrhatom.
Átszúrtam.
Jött a zsűri egyik tagja a T.T. is, majd masszíroztuk egymást, szívtunk, folyt az almabor, nekem dalolnom kellett, és mindenki talált magának párt aznap este.
Találtam.
Most is épp abban az időszakban vagyok mikor az megkezdődött, tavasszal...ajjaj! Hat évig más dimenzióba lenni. Mindvégig nagy bulikkal. Az tuti!
Végig más.
Amiben én hiszek, annak még nem adtam nevet. Valószínűleg csak agyam valamellyik részének képződményei, ez esetben csak egyszerű érzések.
Megbántam?
Cselekedeteimben az őszinte viszonyulást igyekszem mutatni, beszédemben a kötődés indulatait, hallgaságomban a szemmel látott szépséget követni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése